Okos eszközök, okos használat – figyelem és önszabályozás a digitális korban

A mai gyerekek beleszületnek a technológiába: számukra ez nem választás, hanem a környezetük természetes
része. Gyakran „digitális bennszülötteknek” nevezzük őket, és a kifejezés azt sugallja, hogy a technológia
használata ösztönösen megy nekik. Az eszközök kezelését valóban megtanulják maguktól – azt viszont nem,
hogy mikor kell letenni őket. Ehhez önszabályozásra van szükség.
Mi az önszabályozás? Az önszabályozás az a képesség, hogy a gyermek irányítani tudja a viselkedését, az
érzelmeit és a figyelmét – akkor is, ha valami éppen mást kívánna. Ez segít abban, hogy kivárja a sorát, betartsa

a szabályokat, kezelje a csalódást és a dühöt, meg tudjon nyugodni, és oda tudjon figyelni, ahová kell. Ez a
képesség nem születik készen. A gyerek évek alatt, a felnőttek, elsősorban szülei és pedagógusai segítségével
sajátítja el: eleinte a felnőtt nyugtatja meg és segít neki kitartani, és ezt a gyerek fokozatosan veszi át.
Mit változtat a digitális környezet? A mai gyerekek környezete sok mindenben más, mint a szüleiké volt. A
kérdésre azonnal jön a válasz, a mesét nem kell kivárni, a rövid videók másodpercenként új ingert kínálnak.
Ehhez könnyű hozzászokni, és ehhez képest a lassabb, kitartást igénylő tevékenységek (egy hosszabb feladat,
egy könyv, egy társasjáték) unalmasabbnak, nehezebbnek tűnhetnek .Egy kísérletben négyéves gyerekek már
kilenc perc pörgős rajzfilm után is gyengébben teljesítettek az önuralmat és figyelmet igénylő feladatokban,
mint azok, akik lassú tempójú műsort néztek vagy rajzoltak.
Tényleg jobbak a több dolog egyszerre csinálásában? Gyakran halljuk, hogy a digitális eszközökkel felnőtt
gyerekek jobban tudnak egyszerre több dologra figyelni. A kutatások ezt nem igazolják: aki sokat használ
egyszerre több eszközt vagy alkalmazást, legjobb esetben ugyanolyan, gyakran kicsit gyengébb a figyelem
irányításában. Amit „megosztott figyelemnek” gondolunk, az valójában gyors váltogatás – és minden váltás
időbe és hibákba kerül.
Mennyi képernyő javasolt? Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint:2 éves kor alatt nem
javasolt a képernyő előtt töltött idő;2 és 5 éves kor között legfeljebb napi 1 óra, és ennél kevesebb még jobb. A
gyermekorvosi ajánlások azt is hangsúlyozzák, hogy ez lehetőleg a gyerek korának megfelelő, minőségi
tartalom legyen, amelyet a szülővel közösen néz. A valóság ettől messze van. Egy friss angliai vizsgálatban a
kétévesek 98%-a naponta képernyőzött, átlagosan mintegy két órát. Itthon a Kohorsz ’18 vizsgálat szerint a
másfél évesek csaknem fele naponta néz képernyőt, átlagosan csaknem másfél órát. Nemcsak az számít, hány
percet tölt a gyerek a képernyő előtt, hanem az is, mit szorít ki a napjából: a szabad játékot, a mozgást, a
beszélgetést, az olvasást, vagy az alvást.
Az alvás kulcskérdés. A hazai felmérések szerint a a diákok iskolai napokon jóval kevesebbet alszanak, mint az
életkori ajánlás. A lefekvés előtti eszközhasználat több mint kétszeresére növeli az elégtelen alvás esélyét, és
már az is rontja az alvást, ha a telefon ott van a hálószobában. A kialvatlan gyerek nehezebben figyel,
ingerlékenyebb, hamarabb feladja. Amit figyelmi vagy viselkedési problémának látunk, az ezért sokszor
valójában alváshiány.
Öt tanács szülőknek
– A telefon a hálószobán kívül alszik. A lefekvés előtti órában kerüljük a képernyőt, éjszakára pedig a
telefon és a tablet maradjon a hálószobán kívül – már az elérhető eszköz is rontja az alvást.
– Ne az eszköz legyen a „cumi”. Ha a gyereket rendszeresen telefonnal vagy tablettel nyugtatjuk meg,
nem gyakorolja a saját megnyugvási módjait. Megnyugodni a felnőttel együtt tanul meg, például
öleléssel, közös lélegzéssel, az érzései megnevezésével („Látom, most nagyon mérges vagy”),
kivárással. Alkalmanként nem baj, ha egy mese segít átvészelni egy várakozást; a gond akkor van, ha ez
válik a fő megoldássá.
– Legyünk ott, ne csak tiltsunk. Nézzük együtt, beszélgessünk arról, amit lát, és segítsünk neki a nehéz
helyzetekben. Ahol a szülő aktívan támogatja a gyereket, ott a korai képernyőhasználat kedvezőtlen
hatásai kevésbé jelentkeznek.
– A legkisebbeknél számít a legtöbbet. Kétéves kor alatt kerüljük a képernyőt, 2 és 5 éves kor között
legfeljebb napi egy óra legyen, amely minőségi tartalom, lehetőleg együtt nézve.
– Mutassunk példát. A gyerek abból tanul, amit lát. Ha a szülő telefonja gyakran megszakítja a közös
játékot, beszélgetést, étkezést, a gyereknél több viselkedési nehézség jelentkezhet, és a nehezen
kezelhető viselkedés pedig a szülőt is könnyebben a telefon felé tereli. Ezt az ördögi kört érdemes
tudatosan megtörni, például telefonmentes közös időtöltésekkel.